Minden századik embert érint Magyarországon a lisztérzékenység, éppen ezért meglepő, hogy az érintettek 80%-a nem is tud a saját betegségéről
A lisztérzékenység
(másnéven: cöliákia vagy coeliakia)
A cöliákia egy az egész szervezetet érintő autoimmun-betegség. Kiváltója a gabonafélékben található sikér (azon belül is a glutén) egyik fehérjecsoportja, a gliadin, amit az ember étkezései során fogyaszt el. A lisztérzékenység leggyakoribb formájában glutén fogyasztása hatására jellegzetesen sérülnek a vékonybélben található bélbolyhok,
 |
ami emésztőrendszeri panaszokat és súlyos tápanyag-felszívódási zavarokat okoz. Kezelése csak gluténmentes diétával lehetséges, de gyógyítani egyelőre nem lehet, a diétát egész életen át kell tartani.
A gyermekkorban kialakuló cöliákiát az angol Samuel Gee írta le először 1888-ban, a felnőttkoriról pedig 1932-ben egy dán orvos, Hess-Thysen számolt be.
Autoimmun betegség
Autoimmunitásnak nevezzük azt a jelenséget, amikor az immunrendszer a szervezet saját alkotóelemeit „idegen testnek” érzékeli, és azok ellen dolgozik. Az elpusztítandó alkotóelemek (antigének) általában fehérjék vagy poliszacharidok, melyek a sejtek felszínén vagy annak belsejében találhatók. Az immunreakció során gyulladás alakul ki az érintett területen, és idővel a fehérjét szintetizáló sejtek, illetve a sejtek által alkotott szövet is károsodhat, végső esetben el is pusztulhat. Az autoimmun betegség gyűjtőfogalom, amelybe különböző betegségek tartoznak, a fenti reakció azonban mindegyikre jellemző.
Az autoimmun betegségek egy életen át tartanak, mert a kiváltó okokat az orvostudomány kevés kivétellel még nem ismeri. Egyik ilyen kivétel a coeliákia, ahol a gluténmentes diétával elérhető a teljes tünetmentesség.
A lisztérzékenység "története"
A betegség tüneteit először az i.e. Aretaeus görög orvos írta le és tőle származik az elnevezés is (coeliac:görögül hasat jelent). Találunk utalást a betegségre a római Galen doktornál is, valamint Shakespeare III. Richárdjának jellemzésében is fellelhetők a coeliákia tünetei. 1888-ban, Londonban, Samuel Gee írta le csecsemőknél részletesen a tüneteket, a hasmenést, az előredomborodó hasat és a vékony végtagokat. Amerikában csak 20 évvel később, 1908-ban O. A. Hertel írt a betegségről. A döntő felfedezést a holland Van Dicke tette, akinek a megfigyelése szerint a betegség gyakorisága csökkent, amit ő az adott körülmények között nehezebben elérhető és csökkenő kenyérfogyasztásnak tulajdonított. Megfigyeléseit a háború lezárását követő években ismét emelkedésnek indult coeliákia gyakorisági adatok is alátámasztották. 1950-ben tette közzé a betegség kapcsolatát a gabonaneműek (búza, rozs, árpa, zab) fogyasztásával. Ugyanebben az évben J.W. Paulley ismerteti, hogy a tüneteket elsősorban a vékonybél-nyálkahártya károsodásának következtében a tápanyagok felszívódásának hiánya okozza.
Leggyakoribb nem emésztőszervi tünetek, melyeknél gondolni kell a coeliákia lehetőségére, a következők:
- Alacsonynövés: Korosztálynál lassabb hossz- és súlynövekedési ütem, kisebb felnőttkori testméret.
- Emésztőszervi tünetekkel nem kísért egyes hiányállapotok: Leggyakoribb a vashiány, alacsony szérum ferritin értékkel. A vaskezelés abbahagyása után a vashiány és következményei ismét kiújulnak. Gyakori a haj- és körömtöredezés, hajhullás és a fejfájás. K-vitamin hiányában megnyúlt protrombin idő, menstruációs vérzési rendellenességek. D-vitamin hiányában gyakori az osteopenia, osteoporosis, csonttörések, fogzománc-rendellenességek.
- Krónikus fáradtság szindróma, depresszió: Teljesítőképesség csökkenése, idegesség, funkcionálisnak látszó emésztőszervi problémára panaszkodik a beteg, ezért gyakran psychiátrián kezelik.
- Fertilitási problémák: Mind a nőknél, mind a férfiaknál kimutattak fertilitási problémákat, melyek kezelés mellett reverzibilisek. A gluténmentes diétát nem követő coeliákiás nőkben a reproduktív idő megrövidül, szignifikánsan gyakoribb a rekurráló spontán abortusz, megrövidül a szoptatási idő, gyakoribb a magzati halvaszületés, nagyobb a perinatalis halálozás.
- Parenchymás szervek betegségére utaló tünetek: Tisztázatlan eredetű proteinuria, haematuria, májlaesio, cardiomyopathia hátterében coeliákia is állhat. Májérintettségre utaló transzamináz emelkedés gyakori emésztőszervi panaszok miatt jelentkező coeliákiás betegben is, és a kezeléssel rendszerint normalizálódik. Májtranszplantációra váró betegek között gyakrabban találtak addig fel nem ismert coeliákiát, melynek kezelésével a transzplantáció elkerülhetővé vált.
- Mozgásszervi tünetek: Néha az izomgyengeség, rheumatoid arthritis, myopathia a vezető tünet, aminek oka a hiányállapot.
- Idegrendszeri tünetek: A nem kezelt coeliákia sajátságos, irreverzibilis szövődménye a korai demencia, nagyagyi és jellegzetesen kisagyi atrophiával, az ebből eredő ataxiával.
- Dermatitis herpetiformis (Duhring betegség): A coeliákia leggyakoribb extraintesztinális manifesztációja, erősen viszkető, hólyagossá váló krónikus vagy recurráló bőrtünetekkel.
- Autoimmun-betegségek: Autoimmun pajzsmirigy betegségek, colitis ulcerosa, I. típusú diabetes mellitus.
- Lymphoma és más malignomák: Ismeretes, hogy a bélrendszeri Non-Hodgkin lymphomák egy része aktív coeliákia talaján alakul ki, míg 5 évnél hosszabb pontos gluténmentes diéta védő hatású.
- Tünetmentes betegek („silent” coeliákia): A coeliákiás betegek elsőfokú rokonainak 3-18 %-ában szintén súlyos boholyatrophia mutatható ki a vékonybélben. Ezeknél a betegeknél a fennálló boholyatrophia ellenére nincsenek panaszok, sokan megtanulnak együtt élni bizonyos kellemetlenségekkel, mint a gyakran laza széklet, gázosság, kisebb fizikai teherbírás, időszakos bőrtünetek és nem fordulnak orvoshoz. Nemritkán utólag számolnak be arról, hogy milyen tünetek múltak el a gluténmentes diéta hatására. Másoknál a megélt panaszok hiánya ellenére súlyos szervi eltérések lehetnek, pl. osteoporosis [1].
- Sokszor megterhelés (terhesség, szülés, szoptatás), máskor nagyobb betegség váltja ki a coeliákia manifesztálódását [9].
- forrás: https://www.xn--lisztrzkeny-fbbc.hu/segitseg-liszterzekeny-vagyok (2015.09.26.)
